2. Fejezet. Találkozás.

Sziasztok!
Nem gondoltam volna hogy az első fejezethez írtok komikat, de írtatok és nagyon szépen köszönöm.:) Mivel még nem írtam oda azt hogy melyik 1D tag lesz a főszereplő most megmondom: Niall Horan.
Bocsánat ha kicsit rövidre sikeredett, de idővel mindig hosszabbak lesznek!!
Tehát itt lenne a 2. fejezet! Jó olvasást!!!
                                                                                           Puszi: Timii :)

Reggel valami iszonyatos fejfájásra ébredtem.Mikor már rendesen ki tudtam nyitni a szemem körülnéztem, és rájöttem hogy egy ismeretlen helyen vagyok.Nagy nehezen kikeltem az ágyból és lementem a konyhába, ha nem tévedtem volna el.Nagyon nagy ház volt.Egy folyosón sétáltam mikor valaki kijött egy szobából.
-Áh, jó reggelt! Végre felkeltél.
-Szia! Megkérdezhetem hogy hol vagyok és hogy ki vagy?
-Persze de közben gyere adok gyógyszert, mert gondolom fáj a fejed.
-Igen, megköszönném!
-Szóval Boby Clark vagyok, az én házamban vagy.Tegnap este együtt táncoltunk majd elmentél a pulthoz ittál vagy húsz pohár whiskyt majd egymás után két pasival is csókolóztál.Ezért  úgy döntöttem hogy hazahozlak nehogy a végén olyat tegyél amit meg fogsz bánni.
Mire elmondta ezt le is értünk a konyhába ami gyönyörű volt, nem meglepő hisz az egész ház valami fantasztikus.
-Tessék, itt van a gyógyszer és egy pohár narancslé.
-Köszönöm!
Még beszélgettünk közben egy órát mikor megcsörrent a telefonom.
-Jó napot Mrs.Roberts!
-Jó napot Liza! Ma be tudna jönni olyan kettő óra körül?Meg kéne valamit beszélnünk!
-Persze be tudok menni!
-Rendben van, viszontlátásra!
-Viszlát!
Leraktam a telefont majd megnéztem az időt, tizenegy óra volt.
-Nézd Boby mennem kell majd legközelebb találkozunk!
-Liz, ne vigyelek el?Az gyorsabb lenne!
-Hát nem is tudom.....na jó!
-Akkor irány!
Felvettük a cipőnket majd elindultunk.Gyorsan lediktáltam a címet, majd egy fél órás út után elköszöntünk egymástól majd elment.
Gyorsan bementem és köszöntem mindenkinek ami meglepő mivel Nath nem szokott csak úgy átjönni apa meg állandóan dolgozik a cégnél vagy el kell utaznia.
-Hogy-hogy itt vagy Nath? Csak nem akarsz valamit apáéktól?
-Ha ha, nagyon vicces csak átjöttem megnézni hogy itt-e vagy mivel tegnap eltűntél.
-Hát igen tegnap eléggé sokat ittam és egy nagyon rendes fiú állítása szerint lesmároltam kettő srácot utána hazavitt hozzá hogy nehogy olyat tegyek amit utána megbánok.
-Remélem is hogy így történt!-szólalt meg apa.
-Apa te hogy hogy ithon vagy?Csak mert a nap 24 órájában te sosem vagy itthon.
- Háát csak azért mert megyünk el mind a hatan Franciaországba!!
-Áááá, jézusom.-sikított fel Bella
-Várjunk csak!Mi nem csak öten vagyunk?
-Hát még igen de pár hónap múlva nem!-fogta meg a hasát anya.
Ezt persze nem értette Bella, és Nath de nekem egyből leesett, és mintha puskából lőttek volna ki úgy rohantam oda anyához megölelni.
-Jujj de jó!!!
Oda fordultam Bellhez és Nathhoz akik még mindig teljesen értetlen fejjel álltak ugyan ott.
-Hé lükék, kis tesónk lesz!!
-Na mindegy.-legyintettem majd felmentem a szobámba.Előkerestem egy fehérneműt majd bementem a fürdőbe.Levettem a koszos ruháimat majd beálltam a zuhanyzó kabinba.
Amikor már teljesen lemosakodtam kiszálltam megtörölköztem, majd felvettem a fehérneműket majd kimentem a szobába.Előkerestem valami hordható ruhát, ami egy rózsaszín kötött pulcsiból, egy farmernadrágból, magassarkúból, és pár apró dologból állt.

Ránéztem az órára ami egy órát mutatott tehát muszáj volt elindulnom.
Út közben bementem egy pékségbe ahol vettem enni valamit.Mire odaértem az ételt meg is ettem.Bementem majd a portán szóltam hogy Mrs.Robertshez jöttem.
Pár perc múlva be is mehettem hozzá majd nekikezdett a mondandójának.
-Nos Liza.Ugye már nagyon sok helyre elküldtük önt fényképezni.
-Öhm, igen!?
-Most nem esküvőre,partyra,versenyre megy fényképeket csinálni hanem egy díjkiosztóra.
-Na-nagyon köszönöm!-szinte meg se tudtam szólalni az örömtől.
-És mire kellene mennem?
-Tehát, ma olyan hat óra körül mivel az előkészületet a dolgozókat meg ilyeneket kellene fotóznod.
Aztán nyolc órakor kezdődik a fellépések, aztán vacsora és ugye egy díjkiosztóról nem maradhat el díjkiosztás. Miközben jönnek sztárok nagyjából mindegyikről legyen kép!
-Természetesen meglesz!!
-Rendben! Elmehetsz!Viszlát.
-Viszlát.
Mikor kiértem megcsapott a nyári kellemes szellő.Úgy döntöttem inkább sétálok úgy sincs más fontos dolgom.Miközben sétáltam elgondolkoztam úgymond mindenen.Milyen lenne visszamenni Mullingerbe, milyen lenne újra látni Niallt,nagyon jó lenne újra látni, átölelni.Emlékszem asz iskolában mindig csúfoltak, hogy fiú lány barátság nincs.Márpedig van!Annyi mindent csináltunk régen.Sokat rosszalkodtunk, de néha azért jó dolgokat is csináltunk azért.Emlékszem amikor mi ketten apával és nagypapával elmentünk kirándulni, össze vissza futkostunk míg el nem tévedtünk.Apáékat keresve sétáltunk az erdőben kilenc évesen.Szerencsénkre körübelül egy óra sétálás után apáék megtaláltak minket, jól leszidtak minket azért mert nem figyeltünk oda hogy merre megyünk és nem követtük őket.Meg amikor a szomszéd bácsi cicáját megnyírtuk ollóval, és amikor karácsonyra mindketten biciklit kaptunk, egész nap azzal játszottunk az utcán.Este pedig nálunk aludt Niall de nem akartunk aludni, így amikor már mindenki aludt, a takarók alá párnákat raktunk, mintha ott aludnánk és fogtam egy pokrócot és kimentünk csendben az utcára biciklizni.Már hajnali három körül lehetett az idő leraktuk a bicikliket de a fáradság miatt nem tudtunk bemenni így lefeküdtünk a fűbe majd betakaróztunk a pokróccal majd elaludtunk.
Szép idők is voltak!
A nagy gondolkozásomban észre se vettem hogy haza értem és itt állok a kapuban.
Gyorsan felszaladtam egy "megjöttem"-et kiabálva.Ledobtam a cuccaimat az ágyra majd a szekrényemhez siettem keresni estére valami ruhát.Nem akartam túl elegánsat,se sokatmutatót választani így egy divatos mégis amennyire kell elegánsat választottam.

   Leraktam a szettet az ágyra ami egy fekete-kék ruha, egy két ékszer és egy magassarkúból állt.
Elővettem egy fehérneműt majd egy törölközőt és elmentem zuhanyozni.Egy bő negyed óra után kiszálltam megtörölköztem majd felvettem a fehérneműt.Kimentem a szobába és a kiválasztott ruhát is felvettem, majd a sminkes táskámmal és a hajvasalómmal a kezembe lementem anyához.
-Anya, ki tudnál sminkelni?-néztem rá könyörgő szemekkel.
-Persze, de menjünk be a konyhába had tévézzenek ezek a nagy gyerekek kócolta össze Nath haját, amire csak egy "eztmegbánodmég" arccal nézett anyára.
-Én is megyek!-szólt Bella.
-Gyönyörű vagy!!
-Köszönöm apa!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Na akkor milyet akarsz?-kérdezte anya
-Szerintem legyen fekete füstös!-mondta helyettem Bella.
-Hát akkor legyen olyan!-bologattam.
-Rendben.-és már neki is kezdett az arcom szépítésének.Mikor végzett még gyorsan megcsinálta a hajamat.Elköszöntem mindenkitől, majd felvettem a cipőm a táskámba raktam egy kis pénzt, a fényképezőgéphez pár dolgot ha valami gubanc akadna és már indultam is.
Mikor oda értem nagy volt a sürgés forgás, mindenki szaladgált és kiabált -mit ne mondjak elég vicces volt-.Elővettem a gépet majd elkezdtem fotózni.Színpad elött elsétálva észrevettem öt srácot akik a székeken ülve veszekedtek.Oldalról le is kaptam egy-két fotót.
-Add vissza a répatorta szeletemet.-szólt az egyik fiú kiabálva a szőke fiúnak.
-Nem!Te is megetted a csokis muffinomat!-Szólt vissza a szőke fiú is kiabálva.
-Louis William Tomlinson és Niall James Horan ha nem fejezitek be nem ehettek többet!
 A név hallatán megtorpantam.
-Niall!?-mondtam talán kicsit hangosabban mint kellett volna.
Talán, talán ő az a Niall Horan akivel régen annyi mindent csináltam, akit tíz éve nem láttam?
-Szia! Képet szeretnél gyere csinálunk.-szólt a göndör hajú srác.
-Nem szeretnék képet!-szóltam ingerülten, mivel annyi ideig távol voltunk és még egy levelet sem volt képes küldeni.De egyben egyszerűen felfogni sem tudtam.Lehet hogy már el is felejtett.
Teljesen megváltozott, kivéve a haja az még mindig szőke.
-Liza!?-hallottam meg az ismerős mégis ismeretlen hangot.
-Liza!-mondta újra, és mintha üldöznék úgy rohan oda hozzám és ölelt meg, én sem haboztam egyből visszaöleltem.Szemeim könnyel teltek meg a sok évnyi ávollét után végre, végre újra láthatom...

Nos ez lett volna a 2. fejezet!
Remélem mindenkinek tetszett és köszönöm a 4 db komit az 1. fejezethez! 
Nagyon hálás vagyok érte!
És ugyebár ma van karácsony tehát boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak! :) :D